Car - Első fejezet

Car

-Ajj... Békén hagynál már? Már elegem van belőled.- fogta a fejét idegesen.

-Hogy mondhatsz ilyet? - förmedt rá, a híresség.

-Így.- kiáltott a lány. A színész megragadta a kezét, és megszorította.

-Te is nagyon jól tudod, hogy nagyobb a rajongó táborom, mint neked. Többet is keresek. A menedzserem szerint tökéletes páros lennénk.

-Leszarom a hülye menedzsered, veled együtt. Én nem a hírnévre megyek, és nem olyan pasim lesz, akit csak a hírneve, és a micsodája érdekel. - kihúzta a szorításból a kezét, és faképnél hagyta.

-Ribi... -suttogta Zac.

Cara gyorsan beszállt a limuzinba, majd kifújta magát. A bent ülő hölgy, már elővette a papírt és a tollat.

-Kezdhetjük?

-De... hát az előbb az Zac Ef... Igen.

-Rendben, maga ugye az egyik feltörekvő netes újságnál dolgozik, csak mert akkor úgy válaszolok.

-H-hogy érted? - dadogott csodálkozva.

-Szépen beszélek aránylag, ha fontos cikk lesz, de egy nagyobb újságnak káromkodhatok orrba-szájba.

A riporter nagyot kuncogott, pedig a modell komolyan beszélt.

-Akkor feltenném az első kérdést... Mesélnél nekem arról, ki is az a Cara Delevigne? Hogy kerültél oda, ahol most vagy.

-Cara Delevigne... Hmm.. Nem tudom ki is az, de csodálatosan szép neve van. Viccet félretéve, egy átlagos lány voltam, egészen 6 éves koromig. Amikor iskolába kezdtem járni, sokan csúfoltak, meg ilyenek, de aztán nem érdekeltek. Nagyon fiús, különc lány voltam. Időm 100%-át a fiúkkal töltöttem. Mindenki csodálatára, a gimire kiszépültem, és akkor már nem csak fociztam a fiúkkal. Hirtelen felfedeztek, és először csak kis boltoknak, ruha üzleteknek modellkedtem, és BUMMM. Azon kaptam magam, hogy a Chanel-nél dolgozom.

-Kiskorodban nem álmodtál ilyen hírességről?

-Nem igazán... Azon voltam, hogy kitűnjek.

-Ez sikerült.

-Igen.

-Mit gondolsz, mi tesz különlegessé, a többi modelltől, a szemöldöködet leszámítva?

-A másik szemöldököm. Nem egyébként mindig is kicsit lázadóbb, mocskosabb szájú voltam... Meg persze bulizósabb lázadósabb, ilyenek.

-Mi a véleményed a komoly dolgokról, mint a halál, és az élet.

-Nem tartom magam, annyira bölcsnek, hogy ezeket meg tudjam ítélni. A világ annyira nyitott előttem... el is vakít.

-Most azok, akik nem kedvelnek, elbújhatnak egy nagy kő alá, mert ez gyönyörű válasz volt.

-Köszönöm.

-Milyen terveid vannak a jövőre?

-Továbbra is modellkedni szeretnék, és ennyi. Azt csinálni, amit szeretek.

-Beavatsz pár dologba, amin most dolgozol?

-Jelenleg, itt Brazíliában Spa-ban, a Forma 1 arca leszek, és egy egy éves szerződés is kötöttem a sport ág vezetőivel. El kell látogatnom néhány futamra, szóval ez az év csupa utazgatás lesz.

-Szereted a F1-et?

-Igen, apukám is imádta, úgyhogy én is megkedveltem, de már régóta nem volt rá időm.

-Szerinted, hogyan fognak köszönteni az új munkatársaid, a pilóták?

-Nem számítok semmi nagy bulira, talán néhány sör, és kész.

-Mondanál pár szót a magánéletedről?

-Legyen. Jelenleg szabad vagyok, de szeretek a mának élni. Mondjuk a nagy utazgatás miatt, tartós kapcsolatot nem nagyon tervezek.

-Köszönöm az interjút.

-Én köszönöm.

Az újságíró letette a diktafont, és pakolni kezdett.

-Már is végeztünk? - kérdezte Cara.

-Igen, csak ennyire volt időnk.

-Sajnálom, hogy csak ennyire jutotta.

-Semmi baj, én köszönöm, hogy időt szakított rám.

A fekete kocsi, egészen az épület bejáratáig ment, ahol is a két nő kezet rázott, és elköszönt. A modell, már kívülről fújta az ugyanolyan jellegtelen udvariaskodásokat, amik az életének minden napján körülvették. Már az ajtóból hallani lehetett a zajt hallani. Kellemes zene töltötte fel, az éppen táncra tervezett fogadó termet.

-Megérkeztem! -kiáltotta a folyosón, mire az ajtó kinyílt, és a sorba álló pilóták köszöntötték, tapssal.

Az egyik nő, gyorsan megiramodott, majd mikrofonnal a kezében hadonászni kezdett.

-Az egész Forma 1-es sportág képviselői nevében köszöntelek itt nálunk, és kívánunk kellemes munkát. Szerencsések lehetünk, hogy egy ilyen szép hölgyemény reklámozza majd, szeretett sportágunkat. - mondta hivatalosan.

-Sziasztok! - kapta ki a nő kezéből a mikrofont – Cara Delevigne vagyok, bár ezt úgy is mindenki tudja. - suttogta szarkaztikusan, rá pedig nevetés következett. - Szóval nagy megtiszteltetés, hogy ilyen sármos, és jól vezető férfiak mellett – mutatott a pilótákra – pózolhatok. Mégis tudjátok, hogy kivagyok, és szolgáljatok ki piával.

A kis beszédet kacagás követte, és egy jóképű férfi egy pohár pezsgővel.

-Nahát?! Csak nem a híres Fernando Alonso szánt meg?

-Én, inkább hírhedtnek mondanám.

-Ha már az alkohol addikciómat is enyhítetted, megtennéd, hogy megmutatod a terepet?

-Legyen. - rakta le a poharát az asztalra, majd hátra dőlt – a fontosabb tudnivalók, hogy mindenki utál, mindenkit.

-A modellek is rühellik egymást, jószerivel...

-Szóval minden pilótának van egy „testvére”, de ez csak külsőség, igazából nem jönnek igazán ki. Mindenki beszél angolul, de gondolom Sebastian-al és a két Nico-val jobban ki fogtok jönni. Ők picit összetartóbbak. Viszont, ha komolyabban bandázni akarsz a ferrarisokat kell keresned, én és a kis Felipinho vagyunk a legjobb arcok.

-Kicsit sem egoista.

-Hé! - röhögött a spanyol – Most mondja azt, hogy csak engme bírj?

-Mit szólsz, a kis Esteban-hoz?

-Te is észrevetted?

-Kiszúrja a szemem.

-Hát igen... ő nem egy csajozós alkat... - suttogta halkan.

A mexikói pilóta szűk farmert, és fodros inget viselt, ami a nadrággal egyetemben, két számmal kisebb volt rá. A kezeit fürgén hajlította a derekához, és szinte pucsító állásban támasztotta a falat. Közben kisujját kiemelve tartotta a martinijét, és egy kopasz fekete férfivel beszélgetett.

Cara tekintete azonban, hamar az ajtóra szegeződött. Egy alacsony férfi lépett be sietve, majd a bárpultot megcélozva oda sietett. Mire odaért, egy ősz öreg pasas ott várta, és megdorgálóan hadonászott felé.

-Ki az, az ősz krapek?

-Ő a Ferrari igazgatója.

-Értem.

Közben a fess férfi egy rövid italt kért és gyorsan le is hajtotta. Ahogy a pohár kiürült, a vén pacák is lelépett, miután megpaskolta a másik hátát, aki pedig Car felé vette az irányt.

-Nando!

-Igen? Válaszolt a spanyol.

-Azt mondtad tízkor kezdődik.

-Reggel tízre gondoltam... Megbeszélés is volt. Csak nem azt hitted megússzuk egy szimpla itallal?

-De... nézett a földre.

-Tényleg, Cara bemutatom Felipe-t. Cara? - nézett a lányra, aki fuldokolt a nevetéstől.

-Mi az? - folytatta Fernando, de a modell majdnem a földön fetrengett.

-N-neked k-komolyan – nyögte ki dadogva – az a beceneved, hogy „Nando”?

-Igen, mi a baj vele?

-Semmi, semmi. - kuncogott még mindig.

-Szóval ő itt Felipe.

-Ne haragudj! - kért elnézést a lány, és ránézett a pilótára, aki hatalmas, barna szemeit rá szegezte, de nem válaszolt, csak valami félénk mosolyszerűt csinált.

-Te nem beszélsz?

-Há...- próbált volna válaszolni, de Alonso közbevágott.

-Csak keveset.

-Akkor, már értem miért vagytok jóban. Szegény Felipe-nek hallgatnia kell a dumádat, egész nap.

Cara, és Fernando felnevettek, de a Massa, ismét csak valami vigyorgásszerű dolgot csinált.

-Hé! - lépett közelebb egy szőke pasas, fura akcentussal – Nando! Be sem mutatsz ennek a gyönyörűségnek?

-Ne haragudj Sebastian. Cara, ő itt Seb.

-Nagyon örülök.

-Sintén. - csókolt kezet, mire Car elkezdett bandzsítani, amit csak Felipe látott, és el is nevette magát, mire a két nőcsábász felkapta a fejét. A pilóta gyorsan a szája elő emelte a kezét, és oldalra nézett.

-Na és mond Cara, miért ezekkel az udvariatlan fráterekkel csevegsz?

-Az az igazság, hogy éppen pasizok. - mondta szarkasztikusan, erre mindenki elnevette magát, pedig a teremben nem volt olyan férfi, aki nem tett volna eleget, ennek a kijelentésnek.

-Na és ki a szerencsés?

-Hát..

-Őszintén! - szólt közbe Alonso – Ki az, akivel a legszívesebben lelépnél.

-Őszintén? - kérdezte a lány.

-Igen! - vágta rá a német.

-Felipe. - nézett a pilótára, aki teljesen ledöbbenve állt előtte, és nem is mozdult, mintha meg állt volna a világ.

-Ez komoly?

-Teljesen.

-Váó... Tényleg igaz rólad, hogy válogatós vagy. - tette hozzá Sebastian, majd hátrafordult, mert egy pacák a fülébe súgott.

-Bocsássatok meg. Cara, örülök, hogy megismerhetlek, remélem még találkozunk. - mondta elfordulva.

-Én is. - mondta utána.

Miután teljesen eltűnt, Alonso rögtön kinyögte:

-Hogy ez mekkora farok... - suttogta, majd a modell felé fordult – Bezzeg az ő becenevén nem kaptál röhögőgörcsöt.

-Ne haragudj, de nem bírtam ki. - kuncogott.

-Tényleg, neked mi a beceneved.

-Nagyon illik ide, ugyanis néhányan, Car-nak szoktak szólítani.

-Ez, egy nagyon laza név. - suttogta Felipe.

-Köszönöm. - mosolygott a lány.

Alonso oda se hederítve, elfordult, majd így szólt:

-Hozok még piát.

Cara megvárta amíg eltűnik, majd megragadta a mellette álldogáló pilóta kezét, és magával rántotta.

-M-mit csinálsz?

-Elbújok. Kérlek mond meg merre van a lelátó!

Massa megállt, majd elmutogatta az irányt, de mire belefeledkezett a magyarázásba, a modell már megint a karját húzta. Egészen elrángatta a kilátóig.

-Ez nagyon nem kéne... - mormolta a férfi.

-Nyugi! Még sosem találkoztam ennyire beszari emberrel. Ülj le mellém.

Felipe beadva a derekát lehuppant.

-Te nem tudsz, vagy nem akarsz beszélni?

-Csak mire átgondolom, hogy mit akarok mondani, már valaki beelőzött.

-Szeretem az ilyen embereket, mint te.

-Miért?

-Különlegesek vagytok. Nem pofáztok bele mindenbe, de ha megszólaltok, baromi bölcset mondotok.

-...

-Néha... én is ilyen szeretnék lenni, de olyankor, már nagyon régóta nem ittam. - röhögött, mire a férfi is elvigyorodott. - Várj! Te most mosolyogtál! Jól áll. Gyakrabban kéne mosolyognod.

A lány felállt, és kimászott a korlátra, hogy jobban szétnézhessen.

-VÁRJ!

A pilóta gyorsan felugrott, hogy megfogja, de késő volt. A lány lezuhant két métert a puha fűre, és hangos nevetésbe kezdett. Felipe hamar utána ugrott, és oda kuporgott hozzá.

-Jól vagy?

-T -t-teljesen. - erőszakolta ki magából fulladozva a röhögéstől.

-Ezen mi olyan vicces, ha rosszul estél volna...

-Azon röhögök, hogy leestem. Szerencsétlen vagyok. Te miért nem röhögsz?

-...

A lány gyorsan felült, és a fölé hajoló Felipinho nagy, barna szemeibe nézett.

-Mostantól én leszek a mentorod.

-M-mi?

-Megtanítalak a pillanatnak élni. Az életnek minden egyes pillanatát élvezni kell, főleg egy Forma 1-es pilótának, aki nap, mint nap kockáztatja az életét.